Orhan Pamuk két könyve

 Orhan Pamuk:Fekete könyv

”Orhan Pamuk olyan odaadóan mesél, és a történeteiből sugárzó öröm és bölcsesség oly mélyen érintheti az olvasót, hogy az elbeszélésekben saját fiktív emlékeinek történetére ismerhet. A kultúrák közti párbeszéd kapcsán pedig ennél többet egy író nem tehet. Amikor a befogadó a másik, az emlékein keresztül feltárt másságában megérti önmagát – különösen, ha ez a másság hangsúlyosan van jelen a szövegben –, akkor az alkotási folyamatban megvalósulni látszik az, aminek leírásánál sokkal fontosabb az érzés, hogy a könyv és köztem (olvasó közt) valóban történt valami.”

( http://konyves.blog.hu/2008/12/16/torokot_fogtam_nem_ereszt_3)

 Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben

 

„Az ember a városban egyedül lehet a tömegben, és ami a várost várossá teszi, az éppen az, hogy az ember a fejében lévő furcsaságot elrejtheti a tömegben.” 

Nem a Furcsaság a fejemben az első Pamuk-könyv, melyben a városlakók mellett Isztambul játssza a főszerepet, de talán az első olyan regénye, amelyben 2006 irodalmi Nobel-díjasa nem az értelmiségiek vagy a nagypolgárság képviselői, hanem kizárólag a névtelenek és a nincstelenek szemén keresztül láttatja a várost. Hőse, az egyszerű falusi sorból a városba költözött Mevlut, akinek jószándéka és naivitása az évek múlásával sem kopik, miközben körülötte az ügyesek és az ügyeskedők vagyonokat halmoznak fel, a város pedig hónapról hónapra formálódik, változik, bár utóbbi karakterét továbbra is azok az apró részletek adják, melyek fölött lakói rendszerint átsiklanak.

...Tulajdonképpen egy futó találkozás volt az egész, egyetlen pillanat, ami épp elég volt arra, hogy megbabonázza a nő tekintete, akinek azután éveken keresztül küldözgette szerelmes leveleit. Csakhogy az üzenetek – véletlenül vagy szándékosan? – nem nála, hanem a lány nővérénél, Rayihánál landoltak. Mevlut erre csak azon az éjszakán jött rá, amikor megszöktette a nőt, és a kendőt félrehúzva egy teljesen másik szempár tekintett vissza rá. Az unorthodox kezdést azonban happy end követi: Pamuk teljesen felborítja, ezzel egyidejűleg pedig megfordítja a szerelmes történetek bevett menetét. A kezdeti lángolást követő kijózanodás itt már a kapcsolat első pillanataiban megtörténik, hogy azután a fiatalok suta tétovasággal, majd egyre nagyobb önbizalommal fedezzék fel egymást, és éljenek boldogan haláluk napjáig.

( http://konyves.blog.hu/2016/04/24/orhan_pamuk_kedvenc_regenyhose_isztambul)